A depresszió ellen is hatékony a táncterápia

Päivi Pylvänäinen finn pszichológus és táncterapeuta nemrégiben publikált disszertációjában a táncterápia hatásait vizsgálta depresszióval küzdők körében. Hat éven át követett 62 pszichiátrián kezelt férfit és nőt, illetve volt egy 12 fős kontrollcsoport is, akik normál kezelést kaptak, táncterápia nélkül. Mindkét csoport gyógyszeres kezelésben is részesült a kutatás ideje alatt. Két fő területet vizsgált Pylvänäinen: a résztvevők depressziós tüneteinek, illetve testképének változásait.

 

Egy 2013-as tanulmányban már vizsgálták és bizonyították, hogy a depresszióval küzdők testérzete gyakran más, mint a nem depressziósoké: lefelé húzó, súlyos érzeteket tapasztalnak, illetve gyakran számolnak be a mellkas felső felében, ill. a hasban megjelenő fájdalomról és/vagy nyomásról is. Egy másik nagy csoport viszont – ezzel ellentétben – nem igazán tud semmiféle testérzetet beazonosítani magán.

 

A depresszióval küzdők nagy része a testet puszta eszköznek és nem egy érző-tapasztaló entitásnak éli meg. A test nem transzparens, nem kommunikál, és sokan egyfajta falat vagy blokkot érzékelnek önmaguk és a külvilág között.

 

Ebben a negatív öngerjesztő folyamatban egyre nehezebb kapcsolódni a külvilággal. Súlyosbítja a helyzetet, hogy depresszióval küzdőkre alapjáraton jellemző az elkerülő vagy ambivalens kötődési mintázat. A kutatás elején végzett mérésekben a legtöbb résztvevő a következő tünetekről számolt be: fáradtság, szorongás, érzelmi és testi fájdalmak, nehézségek társas interakciókban, csoportokban, illetve saját magukhoz, saját testükhöz való kapcsolódásban. Voltak olyanok is, akik nagyfokú, szinte túlzott mértékű érzékenységet tapasztaltak a külvilágból jövő impulzusok irányába.

 

Fotó: CEO Magazyn

 

A táncterápiás szakaszok lezárása után természetesen újra mérték a fentebbi területek értékeit, és azt találták, hogy a depressziós tünetek egyértelműen csökkentek: kevesebb alvásprobléma, ritkább és enyhébb szorongás, nagyobb biztonságérzet és fizikai aktivitás, illetve erősödött bizalom, tolerancia és nyitottság volt jellemző a vizsgált csoportban. A résztvevők arról is beszámoltak, hogy fontos tapasztalás volt a támasz és támogatás megtapasztalása a csoport irányából.

 

A testi feszültségek eltűnéséről vagy enyhüléséről is sokan beszámoltak, illetve érdekességként azt is megfigyelték, hogy a résztvevők nagyobb vágyat éreztek élményeik megosztására, mint a csoport elején. A testképet, illetve testérzeteket tekintve is pozitív változások történtek: 30%-kal növekedtek a saját testükre vonatkozó elégedettségi értékek. Minél magasabbak voltak egyébként ezek az értékek, annál enyhébbek voltak a depressziós tünetek az egyes résztvevők esetében. Pozitív és megnyugvást hozó testi élményekről is beszámoltak a megkérdezett résztvevők.

 

És hogy mivel magyarázható a táncterápia sikere a depresszióval küzdők körében?

 

Mivel a depresszió egyik gyakori kísérő tünete a testtől, testérzetektől való eltávolodás, és a táncterápia pont arra hivatott, hogy integrálja a test és a psziché dimenzióit, a testtel történő terápiás munka különösen alkalmas a depresszió kezelésére.

 

Ezeken a csoportokon a kapcsolódáson van a hangsúly: kapcsolódás az itt és mostban a saját testünkkel, a társakkal vagy akár a csoportvezetővel.

 

A testalapú és sokszor non-verbális kommunikáció, amely egy-egy csoporttag között megvalósul, egy tudattalan, de mégis jól érzékelhető biztonságos kötődési mintázat megtapasztalásához vezet. A biztonság és az interakció összefügg egymással: egymást elősegítik és erősítik. A biztonságos kötődés minőségeinek megtapasztalása pedig javulást hoz a hangulatban, és nagyobb biztonságban nagyobb a hajlandóság a cselekvésre, a kapcsolódásra és az aktivitásra is.

 

Forrás: Päivi Pylvänäinen – Dance Movement Therapy in the Treatment of Depression

A cikk eredetileg a Bodywork Egyesület oldalán jelent meg.